2018. február 25., vasárnap

Pecsételt kókuszos linzer



Annyira régen került fel már valami a blogra, hogy szabályosan rosszul esett rágondolni. Az eltelt időben annyi minden történt velem, ami már megérne egy másik blogot, de most külön öröm, hogy végre sütöttem valamit (ami jól sikerült).
Olyan sok időt töltöttem aktív sütögetés nélkül, ami után már alaposan vissza kell rázódnom. Éppen ezért az egyik legegyszerűbb dolgot választottam az alaposan beporosodott repertoáromból, a linzert. Pár hete kaptam a Páromtól két gyönyörűséges apró sütipecsétet, amik megadták a kellő löketet ahhoz, hogy végre valamilyen sütemény is készüljön a konyhában. Hát nem gyönyörűségesek?
Ez már a második adag aprósüteményem velük. Sajnos az elsőben egyáltalán nem látszott a minta, amin alaposan elkeseredtem (mert minden sütésnél azt várom, hogy valami fergetegeset alkotok). Szerencsére nem az volt a probléma, hogy az ilyen aprólékos mintát nem adja ki a tk. tészta. Másodjára már kicsit jobb minőségű margarint szereztem be, és a xilitet a kókusszal együtt kávédarálóban megjárattam kicsit, hogy homogénebb tésztát kapjak (elvégre is ez egy régi recept, csak elbénáztam).
A képek minőségéért ismét szabadkoznom kell, mert elég rosszak nálam a fényviszonyok, majd megpróbálok rá kitalálni valamit, de mentségemre szóljon, hogy így sokkal jobban látszik a sütik mintája mint természetes fénynél. (Ki érti ezt?) Persze élőben határozottan szebbek.

Még valamiről szeretnék írni még a recept előtt. Már régóta nem írtam bejegyzést, ami miatt külön öröm, hogy apránként egyre többen kezdtétek követni az oldalt. Nem tömegesen, de akkor is így volt ez, amikor még rendszeresen frissült a tartalom, úgyhogy szeretném nektek megköszönni, hogy megtiszteltetek azzal, hogy követtek. (Remélem néha ki is próbáltok egy-egy receptet.)
Azt nem ígérem, hogy a jövőben is olyan gyakran lesznek majd új posztok mint régen (sőt, biztosan nem), de azt biztosan állíthatom, hogy végleg nem fogok eltűnni, mert határozottan jó érzés blogbejegyzést írni. :)

A legfontosabbat pedig még mindig nem írtam le. Ha felkeltette a figyelmeteket ez a két gyönyörűséges kis pecsét, akkor elárulom egy vásáron szereztük őket innen: Sütipecsét. A kalocsai rózsát én választottam, a Bourbon-liliomot pedig a Párom.

Hozzávalók kb. 60 darabhoz:

  • 180 g tk. búzaliszt
  • 50 g búza finomliszt
  • 75 g kókuszreszelék
  • 80 g xilit
  • 200 g hideg margarin
  • 1 egész tojás (M-es)
  • 1/2 citrom lereszelt héja
  • 1 ek vanília kivonat

Első lépésként a xilitet és a kókuszreszeléket őröljük finomra kávédarálóban.
Öntsük egy tálba és mérjük ki hozzá a többi száraz hozzávalót.
Kockázzuk hozzá a margarint és az egészet jól morzsoljuk össze, hogy minél homogénebb elegyet kapjunk.
Reszeljük bele a citromhéjat és adjunk hozzá egy evőkanál vaníliakivonatot. Végül üssük fel a tojást és gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze a tésztát.
Pihentessük egy keveset a hűtőben (akár 1-2 nappal előre is elkészíthetjük), majd lisztezett felületen nyújtsuk kb. 1 cm vastagra. Pogácsaszaggatóval szaggassuk ki, majd pecsételjük bele a mintánkat.
180 fokra előmelegített sütőben kb. 10-12 perc alatt készre sütjük. Nem kell megpirulnia.


Az egész adag sütemény 217,54 g CH-t tartalmaz. Nekem 61 linzerem lett, egy darabban 3,57 g CH van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...