2016. november 22., kedd

Almás tészta



Ha olyan süteményt készítek, amiket gyerekként sokszor ettem, mindig szeretnék ugyanolyat csinálni, mint a nagymamámé, vagy az anyukámé, de mivel ezt még akkor sem tudnám produkálni, ha fehér lisztet és cukrot használnék, csak nagyon sokára gyürkőzök neki. Ilyen az almás tészta is, amit már nagyon régóta halogatok, de most, hogy kaptam otthonról egy kis szatyor almát, adta magát a dolog. Érdekes, hogy általában amikor aranybarnára kell sütni valamit, akkor nekem a barna rész soha nem jön össze, de most valami folytán gyönyörű szép színt kapott a tészta. Eredetileg meg akartam szórni por xilittel (csak a fotó miatt, én nem repesek a porcukorért), aztán viszont úgy gondoltam, bűn lenne elrejteni.
Hogy pedig az ízéről is szót ejtsek: ha frissen fogyasztjuk, a tészta nem az a nagyon omlós fajta, de kellemese puha, és (na marad) másnapra kissé még puhul. Nem is túl intenzív ízű, inkább a tölteléket édesítettem erősebben, de a kettő együtt pont megfelelő.

Hozzávalók egy 36 x 24 cm-es tepsihez:

A tésztához:
  • 200 g tk. búzaliszt (120 g CH)
  • 60 g őrölt zabpehely (36 g CH)
  • 80 g búza finomliszt (56,32 g CH)
  • 10 g sikér
  • 160 g margarin
  • 12 g négyszeres erejű cukorhelyettesítő (kb. 50 g cukornak felel meg)
  • 1 tojás
  • 1 csipet só
  • 10 g sütőpor
  • 5 ek tejföl
A töltelékhez:
  • 1,3 kg édesebb alma (91 g CH)
  • kb. 3 tk négyszeres erejű cukorhelyettesítő (az alma édességétől is függ)
  • őrölt fahéj
  • 30 g margarin
A szóráshoz:
  • 1-2 marék zabkorpa
A kenéshez:
  • 1 egész tojás

A tészta hozzávalóiból lágyabb tésztát gyúrunk, ha szükséges, még adhatunk hozzá tejfölt, vagy lisztet. Félretesszük pihenni, amíg elkészítjük a tölteléket.
Az almákat meghámozzuk és nagy lyukú reszelőn lereszeljük (a receptben a már megtisztított és lereszelt alma súlya szerepel). Kinyomkodjuk a levét és lassú tűzön megpároljuk. Ízlés szerint édesítsük, adhatunk hozzá kevés margarint, vagy vajat és fahéjat is. Figyeljünk rá, hogy ne főzzük pépesre.
A tésztát két részre osztjuk. Az egyik részt akkorára nyújtjuk, mint a tepsink és az aljára fektetjük. Egészen vékonyan megszórjuk zabkorpával (tk. morzsát, vagy diót is használhatunk) és rásimítjuk az almát. A tészta másik felét is kinyújtjuk, majd az almára fektetjük. Kenjük meg egy villával kikevert egész tojással és sűrűn szurkáljuk meg egy villával, vagy egy kés hegyével. (Fontos a sorrend, mert ha előbb szurkáljuk meg, és aztán borítjuk be tojással, akkor a tojás betömi a lyukakat a tésztán, és valószínűbb, hogy a tésztánk a távozó gőz miatt kireped.)
180 fokra előmelegített sütőben kb. 30-35 perc alatt aranybarnára sütjük. A süti egy kissé el fog válni a tepsi falától. A kész süteményt átfordítottam egy gáztepsire, hogy azon hűlhessen ki.

Tízórai

A kész sütemény összesen 303,32 g szénhidrátot tartalmaz, 30 szeletre vágva szeletenként 10,11 grammot.

Forrás: apróséf.hu

2016. november 16., szerda

Raffaello tortácska




A tepsis raffaello nagyon régóta egy szívemcsücske recept, az (egyik) kedvenc süteményem. Még Anyukám kapta valakitől a receptjét, számtalanszor megsütöttük együtt, és ez volt az egyik olyan sütemény, amit először készítettem el teljesen egyedül. Persze volt akkor büszkeség bőven. Szóval ez nekem egy olyan emlékezős süti, nem mellesleg, aki megkóstolja, általában a receptjét is elkéri, annyira finom (és ezzel nem magamat dicsérem). 😊
Diétabarát verzióban is elkészítettem már néhányszor, de szinte ehetetlenül édes volt, és/vagy a fotó lett borzasztó, amit akkor csinálni tudtam róla. Egyszer még diabetikus pudingport is használtam hozzá, ami egyébként nem csak teljesen felesleges, de borzasztó is volt.

Az eredeti recept egy gáztepsire elég (használjunk 7 fehérjét és 6 sárgáját), de ha fele adagot készítek, valamiért jobban szeretem tepsi helyett egy 23 cm-es tortaformában sütni. A lenti leírásban is fél adag szerepel:

A tészta:
  • 4 tojásfehérje
  • 90 g xilit (54 g CH)
  • 35 g őrölt zabpehely (21 g CH)
  • 15 g búza finomliszt (10,56 g CH)
  • 50 g kókuszreszelék
  • fél cs. (7 g) sütőpor
A krém:
  • 3 tojássárgája
  • 20 g vaníliás pudingpor (17 g CH)
  • 250 ml tej (12,5 g CH)
  • 60 g xilit (36 g CH)
  • 125 g margarin
A tetejére:
  • kókuszreszelék
  • kb. 35 g földimogyoró (5,25 g CH)

A tésztához a liszteket és a kókuszreszeléket egy tálba mérjük, és hozzáadjuk a sütőport. Magunk mellé készítjük. A tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük. A vége felé apránként belekeverjük a xilitet is. Ezután a lisztes keveréket óvatos mozdulatokkal - vigyázva, hogy ne törjük - a habba forgatjuk. Az így kapott masszát belesimítjuk a sütőpapírral kibélelt tortaformába.
Előmelegített sütőben 170 fokon kb. 15-20 percig sütjük (Tűpróba!). A teteje szép aranybarna lesz.

A krémhez a tej kb. 1/3 részét csomómentesre keverjük a tojások sárgájával, a pudingporral és a xilit felével. A többi, már forrásban lévő tejhez öntjük és addig főzzük, amíg sűrűsödni kezd. Időnként átkeverve, vagy alufóliával lefedve (hogy ne bőrösödjön) kihűtjük.
A margarint először magában, majd a megmaradt xilittel habosra keverjük. Ehhez én házi vaníliás por xilitet használtam (recept itt). A pudingot apránként beledolgozzuk, majd a már szintén kihűlt tészta tetejére simítjuk.

A tetejét meghintjük kókuszreszelékkel és földimogyoróval, vagy mandulával díszítjük.



Így elkészítve a sütemény összesen 56,31 g CH-t tartalmaz. A képen egy 19,54 gramm CH-s szelet (a torta 1/8-a) látható.



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...