2015. március 27., péntek

Túró rudi



A Párom nagyon szereti a túró rudit, ha boltba megyünk, mindig landol egy a kosárban. Én is kedvelem, ezért kezdtem el receptet keresgélni, és találtam egy csodálatosat. Olyan gyönyörűek voltak azok a rudik, hogy kívánni se lehet szebbet. A recept maga végtelen nagy precizitással volt leírva, látszott rajta, hogy nem nagyon lehet mellé lőni vele, aki pedig csinálta, az érti és szereti is a dolgát. Gondosan levéstem, és eldöntöttem, hogy ha elég ügyes leszek hozzá, megcsinálom.
Elég ügyes nem lettem, de azért megcsináltam. Ugyanis ezzel leptem meg a Páromat a születésnapjára. Az elmúlt napokban mindent elolvastam a csokoládé temperálásáról, most már tudom, milyen a jó csoki, miért roppan, miért izzad le. Mivel nincs maghőmérőm, nem mertem temperálni, de így is messze lepipálja a bolti rudit. Ebben és még sok hasznos apróságban Az áfonya mámora útmutatására hagyatkoztam.
Az Ünnepelt örül neki, én meg örülök, hogy örül, és még annyi mindennek! Rengeteget tanultam a "csokizásról", most először vettem vanília rudat (mert Ez nagy alkalom volt) és a maradékból csináltam vaníliás porcukrot. Nagyon érdekes volt a rudikészítés összes fázisa, ráadásul olyan fenomenálisan finom, hogy nem is álmodtam róla!

Hozzávalók 14 db rudihoz:
  • 250 g nem darabos túró
  • 60 g őrölt xilit (36 g CH)
  • fél citrom lereszelt héja
  • fél rúd vanília kikapart magjai
  • 10 g por zselatin
  • 50 ml víz
  • 150 g 74%-os étcsokoládé
  • 1 tk étolaj

A túrót egy sűrű szövésű szűrőn áttörjük. Egy vanília rudat félbe vágunk, és az egyik felének kikaparjuk a magjait. A xilittet kávédarálóban porrá őröljük, egy citromot pedig alaposan megmosunk és a héja felét lereszeljük. Mindezt egy villával alaposan összedolgozzuk.
A zselatint és a vizet egy kis fém tálkába, vagy bögrébe mérjük. Amikor megduzzad, vízgőz fölött megolvasztjuk és még melegen a túrós keverékhez keverjük. Ezt gyorsan kell csinálnunk, úgyhogy ha nem bízunk magunkban (ahogy én sem) használjunk robotgépet, vagy botmixert.
A masszát hűtőbe tesszük pár percre, hogy megdermedjen, majd villával átkeverjük és kiadagoljuk. Kis folpack darabokat készítünk magunk elé, mindegyikre 25 g túrót halmozunk, és a folpack segítségével szépen feltekerjük. (Így nekem 14 kb. akkora rudim lett, mint a pici pöttyös.)
A rudakat egy tálcára pakoljuk és minimum egy órára a mélyhűtőbe tesszük, hogy jól megdermedjenek.
A bevonathoz a csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk és belekeverünk pár csepp étolajat. Ha nagyon szép csokoládéburkot szeretnénk, akkor temperálnunk kell. Így kapunk fényes színű, roppanós csokoládét, ami nem olvad meg rögtön a kezünkben. Mivel azonban (technikai tudás és felszereltség híján) most nem így teszünk, és nem bízunk a szerencsében, az étolajjal biztosítjuk, hogy ne csúnya márványos rudat adjunk ki a kezünk közül.
A már teljesen megfagyott rudakat egyesével megforgatjuk a csokoládéban. Egy hosszú, vékony fogú villával alányúlva emeljük át egy sütőpapíros tálcára. Amikor letettük, miközben kihúzzuk alóla, lassan mozgassuk oldalirányba a villánkat. Így nem csinálunk csúnya mintákat a burokba.
Mivel a túrós belső jéghideg, a rudik akár azonnal is fogyaszthatóak. Ha szétfolyna a talpa, egy éles késsel vágjuk körbe.
Hűtőben tároljuk, de a mélyhűtőbe is száműzhetjük.

Ha csak a xilittel számolunk, egy rudi 2,57 g CH-t tartalmaz. :)



Tippek (innen):
  • A vaníliarúd héját tegyük a cukros edényünkbe, és nemsokára házi vaníliás cukrot használhatunk.
  • A megmaradt csokoládét még melegen öntsük egy darab alufóliára, amit elterítünk a konyhapulton. Ha kihűlt egyszerűen csak becsomagoljuk, és később felhasználhatjuk.
  • A csokoládé akkor izzad le (víz csapódik ki az oldalán), ha túl gyors hőmérséklet változás éri. Hogy ezt elkerüljük, mielőtt hűtőbe raknánk, tegyük egy jól záródó ételhordóba, amit még nylonba is becsomagolunk. Fogyasztás előtt kb. egy fél órát hagyjuk a konyhapulton, csak ezután csomagoljuk ki.

2 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...