2015. január 23., péntek

Kölesmorzsa



Most megint egy csodás receptet hozok Az áfonya mámora blogról. Igyekszem nem elkészíteni a blog összes receptjét, mert mind annyira jó, de ezt most nem tudtam kihagyni. Mióta megszületett a fent belinkelt bejegyzés, azóta nagyon sokszor látom, hogy valaki ezt készíti, ezért már nagyon érett nálam is. Nem vagyok egy nagy császármorzsa "fan", eddig csak egyszer készítettem és nem nyűgözött le igazán. Nagyon émelygős volt és a zabkorpa, amivel akkor próbálkoztam, annyira nem akarta felvenni a tejet, hogy végül jócskán megpótoltam (nem tk.) búzadarával.
Viszont ez a recept úgy jó, ahogy van! :) Nagyon tetszik benne a köles (amivel eddig még nem dolgoztam, és külön örültem, hogy így kezdtem el), hogy kellemes citrom illat terjengett a konyhában sütés közben, amit annyira szeretek, és hogy még fagyasztható is. Már látom magam előtt, hogy egyszer-kétszer, ha nem lesz időm főzni, ehhez nyúlok majd. :)

Hozzávalók:
  • 100 g köles (70,06 g CH)
  • 80 g tk. tönkölybúza liszt (51,12 g CH)
  • 40 g búza finomliszt (28,16 g CH)
  • 60 g xilit
  • 4 tojás
  • 200 ml tejszín
  • 1 citrom lereszelt héja
  • vanília aroma
  • kevés margarin a sütéshez
  • csipet só

A kölest háromszoros vízben egy csipet sóval puhára főzzük, majd lefedve hagyjuk. Ezt akár előző nap is megcsinálhatjuk.
A liszteket egy nagyobb tálba mérjük és elkeverjük a tejszínnel és a tojások sárgájával, majd a kölessel, a citromhéjjal és a vanília aromával.
A tojások fehérjét egy csipet sóval és a cukorral laza habbá verjük, majd a köleses masszába forgatjuk.
Egy nagyobb serpenyőben margarint, vagy vajat olvasztunk. Beleöntjük a tésztát és egy tömegben pirítjuk (nem keverjük meg). Amikor az alja megpirult, sütőlapáttal feldaraboljuk és folyamatosan forgatva készre sütjük.
Én házi őszibarack lekvárral tálaltam.

Az összes morzsa így elkészítve 149,34 g CH-t tartalmaz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...