2014. július 6., vasárnap

Meglepetés szülinap



Bár mindig írok valamilyen kis bevezetőt a receptekhez, igazán személyes dolgokat nem szeretek közzé tenni. Ma viszont egy nagyon csodálatos dolog történt, ami történetesen tökéletesen beleillik egy gasztroblog profiljába, úgyhogy itt a helye.

Ma költöztem haza a kollégiumból a nyárra. Apa jött értem, villámgyorsan összepakoltunk, és a tervezettnél hamarabb már úton is voltunk. A néhány kissé sejtelmes hangvételű telefonbeszélgetéskor gyanakodtam egy picit, de mégis meglepődtem. Amikor hazaértünk, kellemes illatok és készülő ételek vártak, a hűtőben tortadoboz, a család pedig nemsokára érkezik. Csak időben készen legyen minden. Elsején volt a születésnapom, de a felvételi és a diplomaosztó miatt nem voltam itthon, és most hazaérkezve a kellős közepébe csöppentem. Nagyon örültem neki, igazán jól esett. Nem is pakoltam ki, csak amit muszáj volt, ez a feladat most egyáltalán nem tűnt fontosnak.
Kellemes kis összeröffenés volt. Az egyetem miatt nagyon ritkán és keveset látom őket, most pedig mindenkivel találkoztam.
De ami a blog szempontjából említésre érdemes: olyan ételek készültek, amiket igazán szeretek; rakott karfiol és sült csirke görög salátával. Mindenki degesze ette magát, és előkerültek a hazaút közben vásárolt dinnyék is, amik mellett Apa nem tudott elmenni, és nálunk egy nyári összejövetelen törzsvendégnek számítanak.
Persze csak a képen látható tortacsoda után kerülhetett rá sor. Sütikedvelőként igazán nagyon örültem neki. Amilyen szép, annyira finom is, Klárika műremeke. Kakaós lapok között vaníliás krém, tejszínhab és meggyzselé. A fondant díszítést becsületesen áttettem Keresztanya tányérjára, a torta maga pedig diabetikus volt. Szeletelés közben folyamatosan sürgettek, aztán pedig mindenkinek nagyon ízlett, igazán megérdemli, hogy ti is lássátok.


Az ajándékomat majdnem elfelejtettem megemlíteni: kaptam egy piteformát, amit már régen szerettem volna és egy kisebb kenyérformát.

Nagyon jól esett ez a meglepetés, igazán megmelengette a szívemet. Nem számítottam rá, még nem volt ilyen sohasem. A telefonban a Párom azt mondta, amikor beszéltünk: "Most vidám a hangod, jó kedved van." Igen, jó kedvem van.
Köszönöm!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...